Frissítve: 2023
A raktározásban jobb félni, mint megijedni
A raktár lehető legjobb kihasználása napi kihívás a logisztikai vezető számára, és a feladat még bonyolultabbá válik, ha veszélyes árukat tárol és szállít.
Gian Schiava, az anyagmozgatási szakembereknek szóló Eureka online magazin szerzője korábban interjút készített Rene Geujennel, a logisztikai ingatlanok szakértőjével, a Next Level Development fejlesztési igazgatójával, hogy megtudja, miben különböznek az ilyen típusú raktárlétesítmények a „hagyományos” raktáraktól.
Eureka: Milyen módosításokra van szükség a raktári tárolásban, ha veszélyes árukról van szó?
Rene: A gyakorlatban valójában a tárolt mennyiségek határozzák meg a szükséges módosításokat, és három különböző szintet látunk, eltérő eredménnyel. Az első az egyszerű kiigazítás. A veszélyes áruk bizonyos tonnatartalomig veszélyesáru-konténerekben tárolhatók, és magán az épületen alig kell változtatni. A kockázat jobban kezelhetővé válik, ha ezeket a veszélyes készleteket a raktár egész területén elosztják. Az építési munkák a szellőzőrendszerekre és a tűzvédelmi rendszerekhez való további csatlakozásokra korlátozódnak.
A második a beépített változat, más néven „doboz a dobozban” megoldás. Az épület szerkezetén és alapozásán módosításokat kell végezni egy bizonyos tűzállóság eléréséhez, például kettős acélszerkezettel. Itt is kulcsfontosságú az elosztás, valamint a tűzszakaszolással kapcsolatos döntések: mekkorák legyenek a terek, és mennyire legyenek rugalmasak ezek a szakaszok? Sok mindent maguknak az áruknak a veszélyességi besorolása is meghatároz.
Az utolsó kategória a valódi veszélyesáru-raktár. Az ADR a veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításáról szóló, 1968-ban hatályba lépett európai megállapodás. Az ADR-raktár önálló ingatlankategória, amelyet kifejezetten veszélyes áruk tárolására és kezelésére építenek. A teljes elrendezés más: jóval kevesebb egységből áll, betonfödémmel rendelkezik, és néha az egész szerkezet betonból készül. További jellemzők lehetnek például a tűz esetén az oltóhabot/oltóvizet visszatartó speciális ipari kapuk, és egyre több esetben hab- vagy vízsprinklerek helyett szén-dioxidos tűzoltórendszereket alkalmaznak, amelyek kisebb kárt okoznak a készletben.
Eureka: Említette a veszélyességi osztályokat. Mik ezek?
Rene: Hollandiában az úgynevezett PGS15 irányelv foglalja össze a különböző osztályokat. Itt a felhasználó felelős a megfelelő engedélyek beszerzéséért. Szinte minden esetben szakértő tanácsadó kíséri a felhasználót, aki ismeri az eljárások és a jogszabályok rögös útvesztőit.
A fent említett ADR kilenc osztályt határoz meg, a robbanóanyagoktól és robbanószerektől a gázokig és a gyúlékony folyadékokig.
Egy másik fontos betartandó európai irányelv a Seveso-irányelv.
Eureka: Melyek azok a fő üzleti ágazatok, amelyeknek ilyen típusú árukkal kell foglalkozniuk?
Rene: A legjelentősebb ágazat valószínűleg a vegyipar, beleértve a vegyipari származékokat, például a festékeket vagy kenőanyagokat. További példák a kiskereskedelmi láncok, a gyógyszeripar és az élelmiszeripar, ahol mindenütt használnak citromsavat.
Eureka: A Next Level Development szakértőkkel dolgozik együtt ezeknek a speciális raktáraknak a fejlesztésekor?
Rene: Igen, vannak saját szakembereink, de szakosodott tanácsadókkal is együttműködünk, mivel a jogszabályok bármikor változhatnak. Az ügyfél munkavédelmi szakemberei is részt vesznek a munkában. Érdekes, hogy az ügyfelek adminisztratív munkatársaival is együtt dolgozunk, mivel a veszélyes árukat raktárban tároló vállalatoknak bármelyik pillanatban pontosan tudniuk kell, mennyi van készleten, így informatikai rendszereiknek képesnek kell lenniük arra, hogy ezt az információt azonnal szolgáltassák.
Eureka: Össze tudná foglalni, milyen szabványokat és jogszabályokat kell betartaniuk a vállalatoknak?
Rene: Ahogy a hollandiai PGS15 irányelv példája mutatja, minden országnak megvannak a saját jogszabályai. Európai szempontból az ADR és a Seveso-irányelv a meghatározó.
A Seveso-irányelv azután született, hogy az olaszországi Seveso városában 1976-ban bekövetkezett katasztrofális baleset nyomán jogszabályt fogadtak el az ilyen balesetek megelőzéséről és kezeléséről. Az úgynevezett Seveso-irányelvet később más raktározási balesetek – például Bhopal, Toulouse és Enschede (tűzijáték!) – tanulságai alapján módosították, így született meg a Seveso II.
Az irányelv az EU-ban több mint 12 000 olyan ipari létesítményre vonatkozik, ahol veszélyes anyagokat nagy mennyiségben használnak vagy tárolnak. Ezek főként a vegyiparban és a petrolkémiai iparban, valamint az üzemanyag-nagykereskedelmi és -tárolási (LPG/LNG) ágazatban működnek.
Az EU iparosodottságának mértékét figyelembe véve a Seveso-irányelv hozzájárult ahhoz, hogy a súlyos balesetek aránya alacsony legyen, és széles körben az ipari balesetekkel kapcsolatos szabályozás mércéjének tekintik, amely világszerte számos ország jogalkotásának mintájául szolgált.
Eureka: Milyen trendeket lát az ilyen típusú logisztikai ingatlanok terén?
Rene: Valójában egyre több terméket minősítenek „veszélyes árunak”, ezért egyre több vállalkozásnak kell majd foglalkoznia ezzel a kérdéssel.
A veszélyes áruk raktári tárolása és szállítása nem egyszerű feladat. Akár meglévő raktárak átalakításáról, akár egy korszerű ADR-raktár alapoktól történő kialakításáról van szó, a téma folyamatosan változik – és a folyamatosan fejlődő jogszabályok már önmagukban is elegendő okot adnak arra, hogy saját munkavédelmi szakembert alkalmazzon.
Gian Schiava teljes, rövidítés nélküli cikkét, amelyből többet megtudhat a veszélyes áruk raktári tárolásáról, az Eureka magazinban olvashatja (angolul): kattintson ide.
