Robbanásszerűen nő az automatizált irányítású járművek (AGV) száma a raktárakban
Az automatizálás a raktárakban is ugyanolyan megszokottá válik, mint a gyártásban és a feldolgozóiparban. Az anyagmozgatás egyre nagyobb része lép túl a szállítószalagokon, és jut el az automatizált járművek területére. Ruari McCallion a fejleményeket vizsgálja, és Petri Petäysszel, a Rocla Oy munkatársával beszélget.
Ahogy az automatizálás térhódítása folytatódik, várható, hogy a megoldások túllépnek a megszokott, helyhez kötött, programozott és ismétlődő robotalkalmazásokon. Bár a szállítószalag-rendszerek rendkívül kifinomulttá váltak (elég csak a repülőtéri poggyászkezelésre gondolni), a raktárirányításhoz olyan automatizálási megoldások kellenek, amelyek mobilak, és úgymond „menet közben” átprogramozhatók: különböző időpontokban különféle feladatokat kell tudniuk elvégezni anélkül, hogy meg kellene állniuk új adatokért. Ideális esetben mozgás közben is képesek váltani. A pilóta nélküli légi járművek (drónok) és a vezető nélküli autók megjelenése megmutatja, mi minden lehetséges.
Mindez meglehetősen hétköznapi a Rocla Oy számára, amelynek gépei és berendezései már évek óta sokféle anyagmozgatási feladatot látnak el. A finn vállalat az 1980-as években kezdett foglalkozni raktárautomatizálással, és 1983 óta kínál AGV-ket.
„Automatizált irányítású járművekről beszélünk” – mondja Petri Petäys, a Rocla Oy értékesítési igazgatója, de hangsúlyozza, hogy a járművek nem autonómak – nem hoznak önálló döntéseket. „Az AGV-k többsége lézerrel, vezetékkel vagy a környezetük felmérésével irányítható.” A járművek útvonalán bizonyos virtuális pontok találhatók, amelyek mérföldkövekhez vagy közúti jelzőtáblákhoz hasonlíthatók. Amikor a jármű egy adott ponthoz ér, engedélyt kér a felügyeleti rendszertől a továbbhaladáshoz: egyenesen tovább, balra, jobbra, megállás, forgás és így tovább. Eljöhet az idő, amikor a raktári gépek beágyazott útpontok nélkül, úgynevezett „szabad AGV-ként” is működhetnek, de megbízható, ipari méretű megoldásokat még nem mutattak be. Az AGV-k mai szerepe meglehetősen egyértelmű: ismétlődő, esetleg veszélyes és/vagy kényelmetlen feladatokat végeznek – például nagyon szűk folyosókon és korlátozott helyen dolgoznak.
Az AGV-k mai szerepe meglehetősen egyértelmű: ismétlődő, esetleg veszélyes és/vagy kényelmetlen feladatokat végeznek – például nagyon szűk folyosókon és korlátozott helyen dolgoznak.
„Az AGV-ket a félkész termékek (WIP) gyártási pontok közötti szállításában, a hagyományos A-ból B-be történő szállításban, illetve különféle állványrendszerekkel működő raktárakban használják” – magyarázza Petäys. Gondosan hangsúlyozza, hogy az AGV-rendszerek jellemzően nem „önálló” megoldások.
„Igazodnak a raktárirányítási rendszerhez és a vállalat ERP- vagy MRP-rendszeréhez, sőt teljesen integrálhatók is azokba” – mondja. Nem csupán az áru szállításáról van szó, hanem az áruról és a hozzá kapcsolódó információkról. Az integráció azonban nem „mindent vagy semmit” kérdés: egy WIP-szállítási rendszer esetleg nem igényel teljes körű integrációt; az állványrendszer köztes megoldással is működhet, és az automatizálással nagyobb tárolási sűrűség érhető el a raktárban. Igaz-e tehát, hogy egy AGV-rendszer megtérülése (ROI) nagyobb, összetettebb raktáraknál vagy logisztikai műveleteknél jobb?
„A 30 000–50 000 raklapos raktárak profitálhatnak az AGV-kből – feleli Petäys. – A költségvonzat az automatizálandó feladatoktól és a mérettől függ. A kétműszakos üzemeltetés valószínűleg 18–24 hónap alatt, a háromműszakos 12–18 hónap alatt térül meg teljesen.” A tényleges megtérülés nagyban függ attól, milyen alkalmazásokra használják a rendszert, de kétségtelen, hogy az AGV-k előnnyel indulnak.
„Egy kezelő által vezetett targonca csúcsteljesítménye valószínűleg nagyobb, de a kezelő nyolc órából csak hat és fél órát dolgozik; egy AGV műszakonként nyolc órát dolgozik” – magyarázza. Más gépekhez hasonlóan az AGV-k sem mennek szabadságra, és nem esnek ki betegség miatt. Ugyancsak más gépekhez hasonlóan elengedhetetlen az előkészítés.
„Fő feladatunk, hogy megértsük az ügyfelek folyamatait – folytatja. – Az ügyfelek néha úgy érzik, hogy egy terméket vásárolnak, pedig a folyamatra kell összpontosítaniuk.” A Rocla Oy először az óránkénti szállítások számát, a kiszállítási követelményeket és a munkanap hosszát vizsgálja meg – legyen szó napi 18 óráról heti öt napon át, folyamatos, éjjel-nappali működésről vagy bármi másról. Biztosan felmerül a kérdés, milyen megtakarítások érhetők el, hogyan valósíthatók meg, és milyen tágabb hatással járnak az emberekre.
„A munkaerőköltségeken megtakarítás érhető el, és ezt érdemes kiemelni. Ott van a biztonság kérdése is: az AGV-berendezések sokkal biztonságosabbak, és nyugodtan üzemeltethetők ugyanazokon a területeken, ahol emberek dolgoznak – állítja Petäys. – Mivel a berendezés és a rendszer integrálva van a vállalat ERP/MRP-megoldásába, az árumozgások nyomon követhetősége nagyon magas színvonalú.” Az AGV-berendezések lézeres vagy hasonló közelségérzékelőkkel vannak felszerelve, és a gépek szükség esetén riasztanak vagy teljesen megállnak, ami biztonságosabbá teszi őket az emberek – és olykor kiszámíthatatlan mozdulataik és cselekedeteik – közelében, valamint statikus környezetben is. Túlterhelés-érzékelők is vannak, amelyek nem iktathatók ki: túlterhelés esetén a gép egyszerűen nem indul el.
Egy AGV műszakonként nyolc órát dolgozik, és más gépekhez hasonlóan nem megy szabadságra, és nem esik ki betegség miatt.
„Új telephelyen gyakran egyetlen járművel indítunk kísérleti projektet, kis- vagy közepes méretű műveleti körben” – mondja Petäys. Mivel minden egység önálló, a rendszer nyilvánvalóan rugalmasan bővíthető: az üzemeltetők egyesével vagy egész flottákkal is növelhetik a járművek számát. Ahogy már szó volt róla, az AGV-kből úgy hozható ki a legtöbb, ha integrálják őket az irányítási rendszerbe, így hosszú távon az önállóan működő egyedi egységek nem hozzák a legjobb megtérülést.
„A felső kategóriában az autóiparban több száz gépből álló AGV-rendszerek is találhatók, és a nagy értékű termékeket előállító iparágak, például a gyógyszeripar, szintén jelentős beruházásokat eszközölnek – mondja. – Végső soron nincs igazi felső határ.” Mivel a feltörekvő piacok – és különösen Kína – egyre nagyobb érdeklődést mutatnak, úgy tűnik, csökken az alacsony bérekre való támaszkodás. Ez jó hír a Nyugat drágább munkaerőpiacai számára – ugyanakkor azt is jelzi, hogy a fejlett gazdaságok vállalkozásainak is érdemes odafigyelniük.
Petäys így összegez: „Ugyanakkor nem csak a munkaerőköltségekről van szó. Az AGV-kkel nagyon szorosan ellenőrizhetők a félkész termékek, jobb visszajelzést kaphat, és hatékonyabban használhatja ki az egész üzemet. A kulcs az, hogy az áru akkor és ott álljon készen, amikor és ahol szükség van rá, és az AGV pontosan a megrendelésnek megfelelően szállít.”
