Mark Nicholson
A raktári folyamatok közül a munkaidő szempontjából gyakran a komissiózás a legköltségesebb. Mark Nicholson a szkennelési technológia és a komissiózó targoncák kialakításának olyan időtakarékos újításait vizsgálja, amelyek gyorsabb munkafolyamattal nagyobb nyereséget ígérnek.
A raktárakban évtizedek óta vonalkódos címkékkel látják el a termékeket és csomagokat a legfontosabb információkkal. Ezek megkönnyítik a komissiózók dolgát: kézi szkenner segítségével ellenőrizhetik, hogy a megfelelő tételeket gyűjtik-e össze. A beérkező és a kimenő áru a vonalkód alapján bármely szakaszban további ellenőrzésnek vethető alá. Sok esetben egy szállítószalag fölé szerelt szkenner automatikusan beolvassa az egyes címkéket.
Gyakori probléma, hogy a szkenner nem tudja beolvasni a vonalkódot. Ilyenkor a tételt ki kell venni, és újra be kell olvasni. Ha ez sem sikerül, valakinek kézzel kell begépelnie az adatokat, vagy új címkét kell készítenie és felragasztania. Mindez időbe telik. Egy naponta több ezer tételt kezelő raktárban ez hamar komoly veszteséggé adódik össze.
A dolgozók hasonló, ismétlődő időveszteséggel szembesülnek az alacsony emelésű komissiózó targoncák kezelésekor. Valójában jellemzően több időt töltenek gyaloglással vagy vezetéssel, mint magával a komissiózással. A targoncatervezők egyik fő célja ezért, hogy felgyorsítsák a kezelő mozgását az egyes kiszedési pontok között.
Fejlett, képalapú szkennelés
Egészen a közelmúltig a vonalkódolvasók jellemzően lézeres elven működtek. Ma már választható a képalapú szkennelés is, amely a digitális fényképezőgépekéhez hasonló technológiát alkalmaz. A lézeres olvasóval ellentétben a digitális szkenner valóban képet készít a vonalkódról. Szoftvere segítségével értelmezi ezt a képet, és még a vonalkód hibáiból eredő bizonytalanságot is képes áthidalni.
A lézeres szkenner nem mindig tudja beolvasni a sérült, torzult, rosszul nyomtatott, fényvisszaverő anyaggal takart vagy rossz helyen lévő vonalkódokat. A képalapú szkenner csökkenti az ilyen tényezőkből eredő olvasási hibák számát.
Előfordul, hogy még a képalapú szkenner sem tud beolvasni egy vonalkódot. Ilyenkor a kezelő valós időben megnézheti, mit „lát” a szkenner, és a probléma oka általában egyértelmű. Ha például a nyomtatóban fogy a festék, az gyorsan orvosolható. A képek archiválhatók és később elemezhetők is, hogy feltárják a problémák kiváltó okait és javítsák a címkézés minőségét. Az összegyűjtött vonalkódadatok átfogóbb elemzése emellett az üzleti stratégia megalapozásában is nagy lehetőségeket rejt.
Lézeres elődeikhez képest a mai legfejlettebb képalapú vonalkódolvasóknak további fontos előnyeik is vannak. Bármilyen irányból képesek beolvasni a vonalkódot, nem szükséges, hogy a címke meghatározott helyen és helyzetben legyen. Egyszerre több kódot is be tudnak olvasni a csomagokon. A világos és sötét vonalakból álló egydimenziós vonalkódok mellett kétdimenziós információkat – például Data Matrix és QR-kódokat – is képesek olvasni. Ezek jóval több adatot hordoznak, és a jövő logisztikájában minden bizonnyal egyre nagyobb szerepet kapnak…
A teljes cikk az eurekapub.eu oldalon olvasható (angolul).
